Lefele a lejtőn felfele nézve

Avagy úszógumi nélkül úszni tanulni kockázatos, mert felmerül a fulladás veszélye. Napersze a víz felszínén maradni az ember alapvető képessége. Mindent a túlélésért, de persze itt nem erről van szó. Mindenkinek van hova haza mennie, nincs az élet egy lapon, és nincs visszafordíthatatlan vég, se frusztráló stressz. Se semmi, hisz mi utal a cél lehetetlen végrehatására. Itt a lényeg a kompromisszum, a kitartás, és persze a lankadatlan hit. Hit a világba és magadba. Hogy képes vagy megmászni a létrát, noha még a lépcső fokokat nem látod. Idegen a környezet, és azt sem tudod hol kezd el a beilleszkedést, pedig már szeretnél müködni a világba. Az új világodba. Egy nagyszerü érzés kint lenni, és elmondani hogy igen, itt vagy. De egészen más ezt megélni, mert nem tudsz nyaralásként tekinteni az útra, mert tétje van, s nem más mint a bizonyítás magad felé. Sok mindent kell még megtennünk ,elintéznünk, szerveznünk, átlátnunk.. és csak mi vagyunk. De ez így van rendjén. Sok kihívás van, például ez a szájba baszott billentyüzet, amin alig találom meg a betüket, a hosszú ü meg még mindig nincs meg.... De mi még ilyen nagy gondokon is túllépünk. És miét? Mert annyira elhivatottak vagyunk. És abban hiszünk hogy ha optimistán viszonyulunk a világhoz, kitartó küzdelemmel..... akkor lehet nem fogunk éhen halni. lol

Peti